Már sötétedés után indulnak neki autóval a Pilisbe. A Pilisszentlászló közelében lévő Hegytető pihenő, parkolónál hagytam a kocsit. Erről a pontról indulva néztem ki a térképről egy olyan útvonalat, ahol jó eséllyel találhatok alkalmas tisztást nézelődésre. Kb. 1,5 km holdvilágos séta után meg is érkeztem egy rét szélére. Addig csak a szokásos erdei neszek kísérték az utat, itt viszont muszáj volt megtorpannom, mert olyan hangra lettem figyelmes, amit nem tudtam beazonosítani. Tőlem kb 30-40m-re lehetett, de az erdőben volt így nem láttam. Leginkább egy nagytestű kutya tüdőremegtető, mély, rekedt ugatására hasonlított. Tartva attól, hogy esetleg mégis valami kóbor-kuvasz, az első gondolatom az volt, hogy tán mégis kihagynám ezt az éjszakát és visszafordulnék, de két másodperc múlva már megjött az eszem, mert innen már az égbolt a még fönn lévő Hold ellenére is igen szépen festett. A rét szélén várakozó álláspontot vettem fel, kb. arra a 15 percre, míg az az szörny hajlandó volt arrébb állni. Az elején nem volt biztató a helyzet, mert épenséggel egyre közelebb hallottam a hangját, de aztán átengedte nekem a terepet. Örültem neki, hogy elkerültem a közelharcot és a rét közepére fölállítottam a bázisom. (Nyílván szavrasbika lehetett, de meghallgatva a neten több szarvasbőgés hangot is, ez mégsem olyan volt. Ez ugyanis ugatott.)
Sajnos a új Tamron objetívem szervízben volt, így csak a régi kitobivel csináltam pár képet.
Timelapse-nek való is készült, de mint utólag kiderült, félig lemerült állapotban voltak már az akkuk. A kitobi miatt egybként sem lett túl látványos.
de azért csak felraktam a youtubra azt a timelapsét (watch on youtube-ra érdemes kattintani és a HD-t kiválasztani):
és hajnaltól valóban megjelentek a cirruszok, kondenzcsíkokkal:
Reggel visszafelé eléggé párás volt lent a Duna irányában.
